| Kezdetben csak Káin létezett.
Káin, ki dühében meggyilkolta testvérét.
Káin, a kitaszított.
Káin, kinek átka az örök halhatatlanság.
Káin, kinek átka a vérre vágyakozás.
Káin az, kitől mindannyian származunk.
Nemzőnk nemzője.
Káin egy koron át Nód földjén élt,
Magányosan szenvedve.
Egy koron keresztül egyedül maradt.
De az emlékek múlása elfojtotta bánatát.
Akkor visszatért a halandók világába,
A halandók világába,
A világba, melyet testvére, s annak gyermekei teremtettek.
Visszatért, s örömmel fogadták.
A halandók látták az erejét, s tisztelték, imádták érte.
Hatalmas városuk uralkodójává tették,
Az Első Városévá, melynek neve Enoch.
A Második és Harmadik Generáció
Habár egy hatalmas nemzet uralkodójává vált, mégis egyedül volt,
Mert senki nem volt hozzá hasonló. Bánata újra csak nőtt.
Ekkor újabb bűnt követett el, mert utódokat nemzett,
Kik mindössze hárman voltak.
Ám ők is utódokat nemzettek, Káin unokáit.
Ekkor Káin így szólt: "Legyen vége ennek a bűnnek. Nem lesz több."
S mivel Káin szava volt a törvény utódai engedelmeskedtek neki.
A város korokon keresztül állt,
S egy hatalmas birodalom központjává vált.
A Nagy Özönvíz
Ekkor következett a nagy Özönvíz, mely elárasztotta a földet.
A város elpusztult,
Az ott élő emberek meghaltak.
Káint ismét rabul ejtette a szomorúság, s ismét visszavonult magányába.
A pusztaságba vándorolt,
S magára hagyta utódait, végzetükre bízva őket.
Ők megkeresték, s könyörögtek neki, térjen vissza,
Segítsen nekik újjáépíteni a várost.
De Káin nem akart visszatérni velük,
Mondván az Özönvíz büntetés volt,
Amiért visszatért az élők világába
És tönkretette az igaz törvényt.
Az Első Bukás
Így Gyermekei egyedül tértek vissza a halandókhoz,
S kijelentették, hogy ők az új uralkodók.
Mindegyikük saját nemzetséget alapított,
Káin dicsőségére,
Azonban nem rendelkeztek az ő bölcsességével vagy önuralmával.
Nagy háború kezdődött az öregek és gyermekeik között,
S a gyermekek kiirtották Nemzőiket.
A Második Város
A lázadók ekkor új várost építettek
És 13 törzset alapítottak benne.
A város gyönyörű volt, lakói pedig istenekként imádták őket.
A gyermekek saját utódokat nemzettek,
A Káiniták Negyedik Generációját.
De félték a Dzsihádot,
S megtiltották utódaiknak,
Hogy saját utódokat nemzzenek.
Ezt a hatalmat az öregek megtartották maguknak.
Mikor valaki gyermeket nemzett, azt levadászták és megölték,
S vele együtt nemzőjét is.
A Második Bukás
Habár ez a város akkora volt, mint magáé Káiné, végül elöregedett.
Mint minden élő dolog lassan ez is haldokolni kezdett.
Az istenek először nem látták az igazságot,
S mikor végül meglátták azt, már túl késő volt.
A város megsemmisült, erejük elpárolgott,
Menekülniük kellett, utódaikkal együtt.
Sokukat megölték menekülés közben, mivel gyengévé váltak.
Törvények nélkül mindannyian megalapíthatták saját nemzetségüket,
Így hamarosan számos új Káinita született,
Akik a Földön uralkodtak.
De ez nem maradhatott így.
A Nagy Dzsihád
Idővel a Káiniták túl sokan lettek,
S újra háború kezdődött.
Az öregek már biztonságban elrejtőztek,
Mivel megtanultak elővigyázatosnak lenni.
De gyermekeik saját városokat és nemzetségeket alapítottak,
S ők voltak azok, akik meghaltak a háború tüzében.
A háború akkora volt, hogy senki sem maradt ebből a Generációból,
Aki beszélhetne a tagjairól.
Halandók hullámai vágtak át kontinenseken,
Hogy összezúzzák, felégessék a Káiniták városait.
A halandók azt hitték, saját harcukat vívják,
Pedig értünk folyt vérük.
Mikor a háború véget ért
A Káiniták egymás elől bujdostak,
S a halandók elől, akik körülvették őket.
Ma is rejtőzködünk,
Mert a Dzsihád folytatódik.
Először volt Káin, Nemzőnk Nemzője,
Ki hármat választott, s adott nekik erejéből
És átkából
S ők választottak hármat maguknak
Hogy érvényesítőik legyenek hatalmuknak, segítsék kutatásukat
Hogy megváltoztassák örök formájukat
Neveikre emlékezünk, mert ők voltak
Nemzőink, magukhoz Öleltek minket
Hogy Gyermekeik legyünk
Veddartha, ki választotta a befolyást és uralkodást
Arikel, ki választotta a szerelmet és szépséget
Lasombra, ki választotta az erőt a sötétségben
Ennoia, ki a Változókkal jár
Absimiliard, kinek átka a változás
Tzimisce, ki elveszett a változásban
Saulot, ki belül kereste a tudást
Malkav, ki kívül kereste a tudást
Akmanin(ashur), ki a túlvilágon kereste a tudást
Egy ideig a Nemzők és Gyermekeik
Békében éltek,
De még nem voltak elégedettek
Nemzőink fellázadtak Nemzőik ellen
A háborúk még tisztességesek voltak
Mert mindegyikük félte a Lextalionist
S a fiatalabbak nyertek
Megadatott nekik a jog,
Hogy Gyermeket nemzzenek
Kiket választottak:
A Negyedik Generáció
Emlékezünk Veddartha Gyermekeire
Sutekh, sötétben járó
Mekhet, harcos királynő
Brujah, a világnak ismerője
S egy ideig békében éltek
Nemzők és Gyermekeik
A Második Városban
Azonban a hatalommal jött a romlás
És Veddarthának nagy hatalma volt
Gyermekei felett
Sokan látták az igazságtalanságot
Mégsem beszélt senki
Veddartha ellen
Senki sem beszélt félelemből, tiszteletből
Vagy talán mert ők is
Veddartha uralma alatt álltak
Végül Brujah, hogy megmentse Testvéreit
Nemzőjük haragjától
Megkötözte őt kő- és fénylánccal
Nemzőjének Nemzője eljött hozzá, mondván
"Engedd szabadon Gyermekem, mert
Tisztelned kell őt, nem lázadnod ellene"
S vérének tüze elragadta őt,
S megtámadta nagyszülőjét
S megölte őt
S nagy remegést élt át
Káin Gyermeke
Mert először vált valaki közülük Amaranthá
Csata kezdődött, mely most
Az Öregek és a Fiatalok között folyt
És senki sem állt félre
A Negyedikek elszakították kötelékeiket
S Nemzőikre támadtak
De becsülettel harcoltak
A Harmadikak közül néhányan már látták az igazságot
A Negyedikek céljában
S támogatták őket, harc nélkül
Arikel, Saulot, Malkav, Absimiliard
Megértették a Negyedikeket, s egy részüknek
Kölcsönadták erejüket
Lasombra elszakította testvére láncait
Összezúzta a követ
Elhomályosította a fényt
Osiris fegyvert fogott Testvérei ellen
Mert igaz gyermeke volt
Nemzőjének
Ennoia, Tzimisce, Akmanin engedelmeskedtek Nemzőiknek
Zillah és Irad felkeltek a Negyedikek ellen
Mert féltették életüket
Mekhet, harcos királynő, megkötözte a Változókat
Megfagyasztotta vérüket
Ellopta Nemzőjük lelkét
Saulot, közel Káin Gyermekeinek fényéhez
Megsemmisítette Testvérei szolgáit
A Túlvilágra engedte őket
Könyörgött Nemzőjének, meneküljön,
Ne engedje, hogy eleméssze
A Dzsihád tomboló tüze
A Negyedikek elengedték őt
Megengedték, hogy távozzon
Bár nem mindegyikük értett ezzel egyet
Sutekh, sötétben járó
Választott, tisztelettel Nemzője Testvérei iránt
Kiragadta Zillaht a sötétségből
Ellopta lelkét, megszerezte erejét
Dicsekedett Testvérének Osirisnak
Kihívta Nemzője Testvéreit
A csata abbamaradt, a düh meghalt
A város már romokban
Lakói elmenekültek, szíve ég
A megmaradt Vértestvérek
Erői kiegyenlítve,
Lerótták adósságkat
Hozzáfogtak a város újjáépítéséhez, mely
Nemzőik városa
Káin Gyermekeinek városa
Csak egy állta útjukat
Elzárta ösvényeiket
Káin, mindannyiuk atyja
Káin Gyermekei elszórva fekszenek
Szétszórta őket a Dzsihád
Saját Gyermekeket teremtettek
Halandókat használtak csatáikban
Itt alszik Brujah, kinek elemei
Gondolkodás, nem szendergés, szeretni, nem használni
Barátai lettek Gyermekei, Szerelmesei lettek Gyermekei
A Gyermek szolgáló, sosem rabszolga
Becses Gyermek, mind mint gyémánt
Mind magában hordta Brujah ajándékait
Brujah haragját, Brujah gyűlöletét
Veddartha még mindig élt
Troile álmodott, a bosszú álmait
Elhagyta nemzőjét, délre ment
Kereste Veddarthát, emberek meseterét
Találta Veddarthát, rabszolgák mesterét
Leült Troile, kérve szívességet
Ventrue erejét, elme irányítását
Kapott szívességet, kínált adományt
Troil villámgyorsan tanult
Hatalmat mely egykor erőt adott Nemzőjének
Utazott északra, visszatért haza
Visszatért Nemzőjéhez, szenvedi a híreket
A föld változik, Vértestvérek mozognak
Előjelek ideje, változások ideje
Brujah fekszik, most is alszik?
Nem, most felkel, Gyermeket Ölel
Hatalmat ad nekik, de figyelmezteti őket
Nehogy újra kötelékbe kerüljenek
Délre vonul, sereg a sötétben
Használva a világ ismeretét
Halandók őrzik az ősi menedéket
Kiket hamar megingatnak és elküldenek
Ventrue új gyermekei erejüket próbálják
Brujah gyermekei inognak alattuk
Harcolnak Nemzőjükkel, csatáznak testvérrel
Troile átvette elméjüket
Ventrue hamar szétszórva, fut csata elől
Gyermekek szétszórva, halandók alszanak
Brujah sötét pengéjét húzza
Örök gyűlölete hamar jóllakhat
Harcos király, Brujah Gyermeke
Pengét fen és ütést véd
Igazság lesz szolgáltatva
Csapása alatt
Halandó kovácsolta acélnak
Hogy igazság legyen mondva, hazugságok feltárva
Szerelemtől vakon Ventrue Nemzője
Megadja gyermeke büntetését
Bosszú legyen Amaranth próbája szerint
Troile Veddartha lelkébe nyúl
Halandó harcban egyesül vele
Veddartha fortélya elme irányítása
Troil akarata, mint az acél
Nyitott szemek Brujah kardját lesik
Nyaka fölött lebegve, szemek bűvölve
Nemzőre néz a harcban akarattal
Veddartha legyőzve a domb alatt
Ventru gyermekei, kik még élnek
Érzik Nemző elmúlását
Vérkötelék összetörve, szétmorzsolva
Troile nem kér Véresküt
Korok múlnak, Brujah alszik
Történetek megváltozva, célok egyre módosulva
Ventrue követeli Brujah halálát
Zűrzavar a legifjabbak között
Felemészti őt Gyermeke Troile
A Gyehenna Jelei
Halkan! Halld a hollók sírását! A meleg szellőt, mely csendesen süvít az utcákon. A tornyok elrejtik a nap sötétségét.
Mikor Lasombra álmai beteljesülnek a napon, mikor a hold vérben forog, s fekete nap kél az égen. Ez az Átkozottak napja, mikor Káin gyermekei újra felemelkednek.
Mikor a világ hideggé válik, a földből tisztátalan dolgok fortyognak, óriási viharok pusztítanak, a villámok tüzeket gyújtanak, az állatok gennyeddzenek, s eltorzult testük a földre hanyatlik.
Nagyszüleink szintén felemelkednek majd a földből. Éhségüket velünk fogják csillapítani. Mindünket elemésztenek.
A második napon Káin visszatér, s gyermekeit hívja a találkozóhelyre, az Első Város helyére. Odahívja őket bazalttrónján ülve.
És Káin fennhangon elsorolja azok neveit, kiknek sorsa pusztulás a bűnökért, melyek túl nagyok, s mindet, ki megitta Nemzője vérét a Fekete Trón elé hozzák, s Káin vérét itatják meg velük, s Káin vére emészteni az ő vérüket.
És a Sötét Anyát is ide hozzák, Enoch völgyébe, s csata lesz itt. Csata a Sötét Apa és Sötét Anya között. A démoni királynő mélyet harap majd. Az átkozott király mélyebbet harap. Nem fogjuk tudni, mi történik, de az ég ketté fog szakadni, s a föld is alatta. És a Pokol erői előtörnek a földből.
A harmadik napon csönd lesz. A varjak a hullákból lakmároznak majd. Dögvész táncol majd a romok között. Az utolsó a Vadak közül el fogja hagyni e helyet. Az utolsó a Hold-Bestiák közül harcolni fog, s elbukik és az Antediluvianok vérből építenek birodalmat maguknak.
Vaskarmokkal uralkodnak majd. Kitépik majd a szívét a még élőknek, s az összes még élő a Földön eljön, s a z Utolsó Városban fog élni, amit Gyehennának hívnak.
Egyezer évig fognak uralkodni, és nem lesz szeretet, vagy élet, vagy könyörület. A hatalmasak rabszolgákká lesznek. Az erkölcsöseket bemocskolják majd. Minden jó ajándékot és minden hibátlan ajándékot megfertőz majd a Sötétség Apja, kinek ereje az Alvilágból származik.
Mikor havazás emészti a világot és a nap gyertyalángként remeg a szélben, akkor és csak akkor születni fog egy nő, Éva utolsó lánya, s ő lesz az, kin mindannyiunk sorsa múlik.
S nem fogjátok ismerni ezt a nőt, kivéve a hold jele által, melyet viselni fog. És árulással, gyűlölettel és fájdalommal kell majd szembenéznie. De benne van utolsó reményünk.
Megismered majd ezeket a végső időket a híg vérről, mely arra fogja kárhoztatni a vámpírokat, hogy ne tudjanak utódot nemzeni. Megismered majd ezeket az időket a klánnélküliekről, kik uralkodni fognak. Megismered majd ezeket az időket a Vadakról, kik levadásznak majd minket még a legerősebb városokban is. Megismered majd ezeket az időket, mikor a legidősebbek közül felébrednek majd néhányan. A banyák felébrednek majd és mindent elpusztítanak.
Megismered majd ezeket az időket, mert egy fekete kéz fog felemelkedni, s megfojtja azokat, kik szembeszegülnek vele. És azok, kik megették a szív vérét felvirágoznak majd. S a Vértestvérek tolongani fognak, s a vitae ritka lesz, mint a gyémánt.
Figyeljétek e jeleket, közelegnek! A Gyehenna eljön a Földre.
Figyeljétek az árnyékot, mely lebeg. Figyeljétek a sárkányt, mely felemelkedik. Figyeljétek a sötétséget, mely mozog. Figyeljétek a hold árnyékát. Figyeljétek az angyalt, mely meghal. Figyeljétek a szüzet, ki sír. Figyeljétek a gyermekeket, kiket ölelnek. Figyeljétek a klánnélkülit, ki fut.
És lesz idő, mikor a Nemző Gyermekét fogja hajszolni, mikor a Nemző a nap kegyelmére bízza Gyermekét és nem lesz irgalom a klánnélkülieknek. Nem lesz irgalom a klánnélkülieknek, habár korcsok. Elfelejtett Nemzőikre Auriel átka száll majd. Gyűlöletes Nemzőikre átok száll majd, mert ellenszegültek Káinnak. Tunya Nemzőikre a vadászott vadászok átka száll majd.
A klánnélkülieknek nem lesz ösvény, melyet kövessenek. Nem lesz család melyet megnevezhetnének. Nem lesz Generáció, amit megtartsanak. Nem lesz hagyomány, mit kövessenek. Nem lesz szokás, melyet fenntartsanak. Nem lesz kit vendégül lássanak.
Miért teremtesz ily fattyakat? Miért hagyod őket magukra az utcákon? Ők sötét csírái romlásunknak. Brujah Gyermekeit fogják követni. Vörös vér fog folyni általuk. Megölik majd a holtakat. Megeszik majd rokonainkat. Üvöltenek majd, s betörik ajtóinkat. Fennhangon kiáltanak majd igazságért.
Klánnélküliek, mind, titkos utakat ismernek majd. Klánnélküliek, mind, Lilit ocsmány hagyatéka. Klánnélküliek, mind, újonnan ébredtek. Klánnélküliek, mind! Nincs családjuk, nincs jelük, nincs hűségük, nincs Öregjük.
Óvakodj azoktól, kik klán nélkül járnak, mert ők lesznek mindannyiunk veszte. Szánd meg őket! Fogadd el a fattyakat, ahol tudod, de figyeld őket. Bennük van Nemzőjük ártó csírája.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
