A halálsápadt Drakula kísérteties alakja, (vértõl csöpögö, tühegyes fogaival) a horror-irodalom jelképes figurája.
Akirõl mintázták nem kevésbé vérszomjas alak, akire hazájában nemzeti hõsként emlékeznek.
"Iszonyat és rettegés fogott el, amikor láttam, hogy a férfi lassan kimászik az ablakon, és arccal lefelé araszol le a kastély falán a félelmetes szakadék felé. Szétterült köpönyege mintha hatalmas szárny lett volna."
Jonathan Harker, az ifjú angol ügyvédbojtár pillantotta meg így a holdvilágnál nemes vendéglátóját egy vad, sziklás tájon, valahol az erdélyi Kárpátokban, a mai Románia területén.
Drakula gróf, (ez a sápadt, magas, mindig feketében járó alak), már elõzõleg is meglehetõsen különösen viselkedett.
Amikor az õsi családi kastély alatti 300 méteres szakadékból éjszaka farkasüvöltés hallatszott, a gróf szeme kigyúlt és felkiáltott: - Hallgassa csak, dalolnak az éjszaka gyermekei!
Amikor Harker elvágja magát borotválkozás közben, az idõsebb férfi “szemében démoni õrület lángjával" a torka után kap, de amint megérinti a döbbent vendége nyakában láncon függõ keresztet, visszahúzza a kezét.
Harker közvetlenül eme epizód elõtt vette észre, hogy bár Drakula a szobában áll, nem látható a borotválkozó tükörben.
A grófhoz utaztában az utolsó állomáson a fiatal angolt körülvették a parasztok, “ördög", pokol" dörmögték, és sûrûn hányták magukra a keresztet. Egyszer csak bezárva találja magát a hatalmas romos várkastélyba, melynek magas fekete ablakain egyetlen fénysugár sem hatol keresztül, és a bástyák csorba oromzata baljós fekete fogsorként meredezik a holdsütötte égbolt háttere elõtt". Vendéglátója, aki szemmel láthatóan egyedül lakja a komor erõdítményt, csak éjszaka mutatkozik. A rémült Harker kétségek közt vergõdik, mert nem tudja, látja-e még valaha szülõhazáját. |